Gyula története
Gyula Budapesten született, egy szegény munkáscsaládban. Négyéves korában kezdett el bizonyos rendszerességgel alkoholt fogyasztani, emellett írni, olvasni és számolni.
Hétévesen megvakult, agyvelőgyulladástól, amit egy vírusos influenza és rossz idegállapota okozott, apja ugyanis úgy nevelte, hogy néha egyet odacsapott. A fiúnak vaksága volt élete legbékésebb időszaka, mert akkor a férfi föl se emelte a hangját, és kedves volt vele. Gyula szeme végül meggyógyult, de a zsenialitását elvesztette.
Az alkoholt attól kezdve kívánta, hogy kétévesen beadták neki az első Dianás cukorkát. Onnantól kezdve állandóan azt az érzést hajkurászta. Jó volt a sportban, az irodalomban, irodalmi színpadon is szerepelt, de addigra heti 2-3-szor már nagyon berúgott. A Skála áruházban ösztöndíjas lett, ott is ivott minden nap.
28 éves kora körül megnősült, a felesége 5 évig bírta az alkoholizálását, utána visszaküldte a szüleihez. Ekkor Gyula nagyon mélyponton volt.
Már ismerte az Anonim Alkoholistákat, oda menekült, velük józanodott ki. Egy másik életcélja is lett: hogy minden nap tegyen valami jót a környezetével. Ezzel a két céllal folytatta életét.
Több, mint 10 éven keresztül próbálkozott alkalmazotti munkával. Ekkor indult be a Fedél Nélkül. A terjesztés révén nagyon hamar eljutott iskolákba szemléletformáló órákat tartani.
2009-ben részt vett az Első kézből a Hajléktalanságról program alapításában. A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoportnak szintén alapító tagja, sokáig párhuzamosan vitte az érzékenyítő és az aktivista programot. Részt vett az Utcajogász Egyesület létrehozásában, társelnöke is volt. Mindeközben egyre több iskolába, cégekhez járt, azon dolgozott, hogy eloszlassák az előítéleteket, tévképzeteket a hajléktalansággal kapcsolatban.
Az Utcáról Lakásba Egyesület kötelékében sorstárs mentorként is segítette az ügyfeleket a hajléktalanságból való kilépésben.
Gyula sajnos 2025 novemberében, 66 évesen eltávozott közülünk.
Hétévesen megvakult, agyvelőgyulladástól, amit egy vírusos influenza és rossz idegállapota okozott, apja ugyanis úgy nevelte, hogy néha egyet odacsapott. A fiúnak vaksága volt élete legbékésebb időszaka, mert akkor a férfi föl se emelte a hangját, és kedves volt vele. Gyula szeme végül meggyógyult, de a zsenialitását elvesztette.
Az alkoholt attól kezdve kívánta, hogy kétévesen beadták neki az első Dianás cukorkát. Onnantól kezdve állandóan azt az érzést hajkurászta. Jó volt a sportban, az irodalomban, irodalmi színpadon is szerepelt, de addigra heti 2-3-szor már nagyon berúgott. A Skála áruházban ösztöndíjas lett, ott is ivott minden nap.
28 éves kora körül megnősült, a felesége 5 évig bírta az alkoholizálását, utána visszaküldte a szüleihez. Ekkor Gyula nagyon mélyponton volt.
Már ismerte az Anonim Alkoholistákat, oda menekült, velük józanodott ki. Egy másik életcélja is lett: hogy minden nap tegyen valami jót a környezetével. Ezzel a két céllal folytatta életét.
Több, mint 10 éven keresztül próbálkozott alkalmazotti munkával. Ekkor indult be a Fedél Nélkül. A terjesztés révén nagyon hamar eljutott iskolákba szemléletformáló órákat tartani.
2009-ben részt vett az Első kézből a Hajléktalanságról program alapításában. A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoportnak szintén alapító tagja, sokáig párhuzamosan vitte az érzékenyítő és az aktivista programot. Részt vett az Utcajogász Egyesület létrehozásában, társelnöke is volt. Mindeközben egyre több iskolába, cégekhez járt, azon dolgozott, hogy eloszlassák az előítéleteket, tévképzeteket a hajléktalansággal kapcsolatban.
Az Utcáról Lakásba Egyesület kötelékében sorstárs mentorként is segítette az ügyfeleket a hajléktalanságból való kilépésben.
Gyula sajnos 2025 novemberében, 66 évesen eltávozott közülünk.
Gyula történetét a Menhely Alapítvány juttatta el hozzánk. Ha érdekel, mivel foglalkoznak, olvass utána itt: