A hajléktalanság kriminalizációja
2018. október 15-én Magyarország kormánya nemes egyszerűséggel betiltotta a hajléktalanságot. Milyen kézenfekvő megoldás, hogyhogy eddig senkinek nem jutott eszébe? Sajnos ez a való életben nem ilyen egyszerű..
A 2018-as alaptörvény módosítás szerint mindenki jogsértést követ el, aki életvitelszerűen közterületen lakik. Amennyiben a hatóságok erre lesznek figyelmesek, felszólíthatják az illetékest, hogy vonuljon be egy hajléktalanszállóra. Ezzel a probléma az, hogy a szállók a rossz higiéniás körülmények és a gyakori lopások miatt nem tűnnek biztonságosnak, a hajléktalanok így sokszor inkább az utcát választják. Ha a rendőrség ismételt szabálysértést tapasztal, pénzbírsággal sújthatja az azt elkövető személyt. A kérdés már csak az, hogy miből fogja tudni kifizetni a leginkább nélkülöző társadalmi réteg ezt az összeget? A válasz elég evidens: sehogy. Ezáltal a rendelet nem megsegíti, hanem - erős szóval élve - bűnözővé alacsonyítja le a rászorulókat.
Ilyenkor merül fel az aggódó állampolgárban, akkor mégis mit lehet tenni? Ki segít majd, ha az állam nem teszi? Szerencsére hazánkban több olyan szervezet is van, amelynek fő célja, minden ember számára a lakhatás biztosítása. Többek között az Utcáról Lakásba Egyesület munkatársai és önkéntesei, akik használaton kívüli önkormányzati lakásokat újítanak fel, hogy oda otthontalan családok költözhessenek. Ez a remek példa szemlélteti, hogy a civil szféra összefogása miként menthet meg életeket és teremthet lehetőségeket. Ítélkezés helyett sokszor elég csak elgondolkodni, mi lenne, ha te feküdnél egy hideg téli éjszakán a járda peremén.
Segíts, ahogy tudsz, támogasd a nincstelenekkel foglalkozó alapítványokat, adakozz, de egy kedves szó is már elég. Ne feledd, a hajléktalanság nem bűn, hanem egy társadalmi szintű probléma.
A 2018-as alaptörvény módosítás szerint mindenki jogsértést követ el, aki életvitelszerűen közterületen lakik. Amennyiben a hatóságok erre lesznek figyelmesek, felszólíthatják az illetékest, hogy vonuljon be egy hajléktalanszállóra. Ezzel a probléma az, hogy a szállók a rossz higiéniás körülmények és a gyakori lopások miatt nem tűnnek biztonságosnak, a hajléktalanok így sokszor inkább az utcát választják. Ha a rendőrség ismételt szabálysértést tapasztal, pénzbírsággal sújthatja az azt elkövető személyt. A kérdés már csak az, hogy miből fogja tudni kifizetni a leginkább nélkülöző társadalmi réteg ezt az összeget? A válasz elég evidens: sehogy. Ezáltal a rendelet nem megsegíti, hanem - erős szóval élve - bűnözővé alacsonyítja le a rászorulókat.
Ilyenkor merül fel az aggódó állampolgárban, akkor mégis mit lehet tenni? Ki segít majd, ha az állam nem teszi? Szerencsére hazánkban több olyan szervezet is van, amelynek fő célja, minden ember számára a lakhatás biztosítása. Többek között az Utcáról Lakásba Egyesület munkatársai és önkéntesei, akik használaton kívüli önkormányzati lakásokat újítanak fel, hogy oda otthontalan családok költözhessenek. Ez a remek példa szemlélteti, hogy a civil szféra összefogása miként menthet meg életeket és teremthet lehetőségeket. Ítélkezés helyett sokszor elég csak elgondolkodni, mi lenne, ha te feküdnél egy hideg téli éjszakán a járda peremén.
Segíts, ahogy tudsz, támogasd a nincstelenekkel foglalkozó alapítványokat, adakozz, de egy kedves szó is már elég. Ne feledd, a hajléktalanság nem bűn, hanem egy társadalmi szintű probléma.
